Fejemet
fogva röhögtem fel Lucy egyik régi történetén, amiben természetesen a bátyja
volt a főszereplő. A rövid sztoriban Luke-nak egy kis nézeteltérése akadt az
akkori szomszéd nénivel, amikor ugyanis szuperhősnek képzelte magát és a
vízipisztolyával szépen lelövöldözte a néni muskátlijait a verandáról. A néni
értelemszerűen nagyon pipa lett rá és befogta egy egész hétre segíteni a mi kis
hősünket.
-
És tudjátok mi lett a vége? - törölt le könnyeit barátnőm az arcáról. Lehetséges,
hogy a sztorit amúgy egy teljesen normális esetben fapofával végig ülöm, de az
alkohol megtette a hatását. A ,,mindenen nevetünk" fázisban álltunk,
amikor magától értetődően minden apróságon nevetgélni kezdünk (ciki de még azon
is, hogy egy légy a poharam szélére szállt, és ha sokáig ott marad, akkor ő is
,,beszív" az alkoholtól). A Szöszi nem nagyon foglalkozott azzal, hogy
lassacskán beáll egy olyan stádiumba, amivel nem illik fiúk közé menni, ismét
öntött magának egy adag erőset és mintha vizet inna, egy huzamba lenyomta. -
Olyan rosszul dolgozott, hogy az öreg Mrs Miller soha többet nem kívánta a
kertjébe őt, sőt - mutatott fel ujjával -, még a birtokáról is kiűzte és
megtiltotta, hogy Luke a háza közelébe merészkedjen.
A
kisebbik iker beszámolóját hatalmas vihogás követte, patakokban folytak
könnyeink és az állapotunk is kezdett elfajulni. Summer annyira röhögött, hogy
nem bírta megtartani saját súlyát és egyszerűen összecsuklott a konyhapult
mellett, kezében egy üveg gyümölcsitallal - ami amúgy totálisan felesleges
volt, mert azt is felhígították valamilyen méreggel.
-
Itt meg mi a fasz történik?! - állt meg egy alak a konyha másik felében.
Reszelős, éles hangja arra késztetett, hogy magamhoz térjek és legalább én
tudjak értelmesen, nem a nevetésbe fulladva válaszolni.
Luke-ra
vezettem tekintetemet és először meggyőződtem róla, hogy biztosan csak egyet
látok belőle, majd miután igazat adtam magamnak (mert mi mást csinál egy
félrészeg?), tengerkék szemeibe fúrtam az enyéimet és megindultam felé. Hallottam
mögülem barátnőimet, ahogyan a nevemet utánam kiáltják. Pár lépés választott el
tőle, amikor fejembe élesen belehasított valami, enyhén meginogtam, pont
annyira, hogy elveszítsem egyensúlyomat és összerogyjak.
-
Luke merre találom a mos... - lágy, ismeretlen férfihang szólt a Szőke mellől.
Mondatát nem sikerült befejeznie, felkiáltásba torkollott. - Vigyázz! -
Pillanatok alatt körém fonódtak az karjai. Lehunyt szemekkel ismételgettem
magamban, hogy vajon ez nekem, vagy neki kínosabb? Esetleg Luke-nak, aki végig
követte az eseményeket és talán lesben állt, hogy majd ő kap el. Erősen a srác
mellkasának simultam és kezeimmel, amilyen erősen csak lehetett a vállába
kapaszkodva átöleltem testét. Még mindig éreztem a hasogató érzést fejemben,
ami nem kívánt megszűnni, s féltem, hogy esetleg ismét összeesek
megszédülésemben.
Az
ismeretlen fiú még mindig csípőm köré fonta karjait és érezte, hogy szorításom
nem hagy alább ezért ő is erősen magához húzva tartott. Miközben kapaszkodtam
észrevettem, hogy mennyire izmos is, és, hogy hasa is rendesen ki van dolgozva.
Arra eszméltem fel, hogy rendesen végig taperoltam.
-
Lucilla Emma Hemmings! Mégis mi a rákot művelsz te itt? - hallatszott Luke
indulattal teli hangja a háttérből, ahogyan veszekedést kezdeményez ikertestvérével.
-
Nyugi bátyuskám! Csak egy picit szomjasak voltunk. Ne hidd azt, hogy csak neked
szabad ilyet játszanod! - Lucy beszéde zavaros volt és sokszor nem igen
lehetett kivenni, hogy mit akart kifejezni. A szavakat rossz sorrendbe rakta
bele a mondatba, vagy csak simán kihagyta őket, így teljesen értelmetlen
frázisok jöttek létre. Míg Hemmingsék veszekedtek, addig én pihentem új,
ismeretlen ismerősöm karjaiban.
-
Szép fogás! - hallottam meg Calum hangját, ahogyan közelebb lépett hozzánk.
-
Szó szerint - tette hozzá Mikey. Nem sokkal később a fiúkból is kitört a
röhögés. Miért gondoltam azt akkor, hogy valami teljesen baromságra gondoltak,
aminek köze van esetleg a srácok csajozási szokásához?
-
Hood, ha lehetséges ne kezdjed el te is, inkább segíts egy kicsit itt! -
vetette oda Luke idegesen barátjának, úgy tűnik nem nagyon bírt el két lánnyal.
El is hiszem, Lucy ugyanannyira makacs, mint testvére, Summert elnézve pedig...
Nos, ő maradéktalanul kiütötte magát. Luke ismét Calumre pillantott. - Öhm,
inkább te ne segíts... Michael! - józan eszére hallgatva nem bízta rá
strigulagyűjtögető barátjára a húgát. A szelídebb srácot választotta mielőtt
összegabalyította volna testvérét a fuckboy-jal.
-
Ne dirigálj már nekem! - üvöltötte Lu.
-
Csak érjenek haza anyáék, én... - fenyegette húgát, de barátnőmet nem hatotta
meg a durva hangnem.
-
Na mi te?! Szeretném hallani Lucas Robert Hemmings! Hányszor tusoltam el a szar
ügyeidet itthon…- Majd miután Luke belekezdhetett volna a válaszába, kezeit
füleire tapasztotta és ovis módra ,,la-la-la"-kat kezdett el sipítani.
Közelebb
húztam magamhoz megmentőmet - már ha ez lehetséges volt, ugyanis az előző
pózban is annyira közel volt hozzám, hogy éreztem heves szívverését -, s mint a
mentőövbe, továbbra is kapaszkodtam belé. Féltem, hogy a fejfájás és szédülés miatt
elsüllyedek, erre még rásegített a Hemmingsék-Hood-York-Clifford ötös
ordibálása is.
-
Csendre van szükségem, azonnal! Szét fog repedni a fejem! - morogtam a srác vállába.
-
Vidd le a pincébe, talán ott nyugisabb a helyzet, mint idefent - tanácsolta
Mikey nyugodt hangnemben, s éreztem, ahogyan tenyerét hátamra vezeti. Sose
szimpatizáltam vele valamiért, de tudtam, hogy hálám örökké üldözni fogja. A
fiú bólintott, majd szó nélkül karjai közé vett, s menyasszony pózba fordítva,
elindult velem, míg én nyaka köré fontam karjaimat. Olyan volt, mintha egy
hajón lennék, egyszerre szédültem, fájt a fejem és küszködtem a kegyetlen
hányingerrel. Még mindig lehunyt - és erősen összeszorított - szemekkel
csüngtem rajta, amikor hirtelen felnevetett.
-
Elengedhetsz, biztonságban vagy. - Karjaim szorítása enyhült, ahogyan
megéreztem hátam alattam a puha kanapét. Lassacskán szemeimet is kinyitottam,
meglepetésemre két mosolygós zöldes-barna szempár nézett le rám, gyönyörű
pillákkal keretezve. Pár másodperc múlva kicsit kijjebb tisztult a kép, s mocorogni
kezdtem. - Ó, elnézést - mászott le rólam a srác. Ijedve néztem, ahogyan
kibújtatja csípőjét lábaim szorításából, majd feláll és átballag a kanapéval
szemben lévő fotelek egyikéhez. Kíváncsian fürkészett nagy zöldes-barna
szemeivel, mindeközben egy széles vigyor terült szét az arcán.
-
Hát te meg mi a frászért vigyorogsz? - vágtam hozzá talán kicsit durvábban a
szavakat, miközben megdörzsöltem a halántékomat, ugyanis a fejfájás még mindig
nagyon gyötört. Hálát adok az égnek, amiért nem ittam annyit és a barátnőimhez
képest kezelhető állapotban voltam. Maximum kicsit nyersebbnek hatottam, az meg
nem számít, alapjáraton is nyers ember tudok lenni. - Migrénem lesz! -
jegyeztem meg hangosan, inkább csak úgy magamnak.
-
Csak élvezem, ahogyan a pia eluralkodik feletted és te harcolsz ellene -
nevetett fel harsányan. Nyersen pillantottam a szemközti fotelra és ismét végig
mértem a fiút. Nem hittem szemeimnek, amikor végig mértem. Göndör haj, izmos
testalkat és a már említett zöldes-barna szemek, mindemellett egy gyönyörű
vigyor, egy gyönyörű gúnyvigyor, amit szívem szerint letöröltem volna az idióta
képéről. Álmaim embere testet öltött és Summernek adott beszámolóm pontos mása
ült velem szemben.
-
Bunkó! - kiáltottam fel, majd szédülve megindultam felé, hogy lehervasszam
mosolyát.
-
Hohó, milyen harcias! - pattant fel gyorsan, mire elvesztettem az egyensúlyom
és ekkor már a földön kapálóztam. A vállamat fogva - amit nagyon bevertem az
esésemkor - ültem fel, kidülledő halántékkal néztem fel a fiúra. - Egyszer már
elkaptalak, ugye nem gondoltad komolyan, hogy másodjára is megteszem?
-
Említettem már, hogy mekkora egy bunkó vagy? - húztam mosolyra a számat, s
tovább fürkésztem az előttem álldogáló fiút. – Szimpatikusabb voltál, amíg nem
szólaltál meg!
-
Nem, még nem - röhögött fel erőltetetten, némi cinizmussal. - Ashton Irwin -
nyújtotta felém kezét. Hirtelenjében nem tudtam eldönteni, hogy ez bemutatkozás
vagy egy ,,gyere, felsegítelek a földről" lépés volt tőle. Minden esetre
elfogadtam a kezét és hagytam, hogy felhúzzon egészen a mellkasáig, ahol csupán
pár centi választotta el arcunkat.
-
Kösz - morogtam, miután pedig felsegített megindultam a lépcső felé. Nem
éreztem azt, hogy nekünk folytatnunk kell ezt a beszélgetést, minél hamarabb le
akartam tudni a srácot és kiszabadulni a légtérből, amiben együtt
tartózkodtunk. De nem számoltam keze szorításával és azzal, hogy jóval erősebb
nálam. Kegyetlenül visszarántott, mellkasának ütközve jajdultam fel.
-
A te neved pedig? - meredt rám érdeklődve, elnyújtva kérdésében a pedig szót.
-
Mi közöd van ahhoz? - szóltam vissza ugyanazzal a hangsúllyal, amellyel ő
kérdezett. Kétségtelenül előbújt belőlem a valódi énem (plusz a pia hatása) és
kegyetlenül faragatlanná váltam.
-
Hmm... Jogos - gondolkozott el, sajnos nem tartott elég sokáig. Biztos nem
valami lángész a gyerek. - Tetszik a stílusod - közölte hidegen. Válaszul
megforgattam szemeimet, amint észrevettem, hogy kíméletlenül végig mért.
-
Tudod mi tetszene jobban? - felvont szemöldökkel meredt visszavágásomra.
-
Ha eltölthetnél velem egy éjszakát? - Oké ez ütött. Övé a pont. Elhúzott
szájjal nyugtáztam magamban, hogy ezt a szócsatát ő nyerte, össze kellett
magamat szednem ahhoz, hogy vissza tudjak vágni, de a csábos mosolyát felvette,
én pedig nem bírtam többet rendesen ránézni. Hányingerem lett.
-
Hogyha...mondjuk... ELENGEDNÉD A KEZEM! - kiáltottam felé. - És annak is
örülnék, hogyha nem szövögetnél mocskos terveket a fejedben. Köszönöm. -
Elégedetten fordultam el és tettem meg azt a pár fokot a lépcsőn, amikor
ismerős dallamot hallottam a hátam mögül, Érdeklődve fordultam vissza.
-
,,When you feel my heat, look into my eyes" - énekelte Ashton valami
elképesztő hangon, ami nem egyszerűen nem tudta elkerülni a figyelmem és muszáj
volt visszafordulnom, hogy szembenézhessek vele. Tökéletesen belelátott a
fejembe, pontosan a szituációba illet ez a sor, az egyik kedvenc bandámtól.
-
Ha a következő sorban ledémonozol esküszöm, hogy beteljesítem az előző
akaratomat és megpofozlak! - nevettem keserűen és vártam a reakcióját.
-
Te meg akartál pofozni? - tartotta a szemkontaktust velem, amíg lejöttem a
lépcsőről. Az utolsó fokon enyhén megcsúsztam, de hála a jó égnek
megkapaszkodtam a korlátba, így semmi bajom nem lett. - Akartam mondani, hogy
részegen nem kellene lépcsőkön mászkálnod. Tudod, nem kaplak el többször, ha
zuhansz...
-
Nem érdekelt volna! - röhögtem ki nemes egyszerűséggel. - Kell a francnak, hogy
játsszad itt a hőst.
-
Gondoltam... - forgatta meg szemeit. Lehuppant a kanapéra, s közben dúdolni
kezdte az megkezdett dalt. Nem mehettem el mellette szó nélkül, megpróbáltam
beszélgetést kezdeményezni és leültem mellé. - Na mi van? - nézett fel rám, amikor
meglátta, hogy a lábához ültem.
-
Imagine Dragons? - kérdeztem. Válaszul biccentett egyet. - Az egyik kedvencem.
-
Mi a... - csodálkozott el, és nagyon úgy tűnt, hogy felkeltettem érdeklődését,
ugyanis felült a kanapén. – Hogy rajonghat egy ilyen szoknyás leányzó egy ilyen
bandáért? Neked nem valami elképesztően nyálas popot kellene hallgatnod? Ha
most azt mondod, hogy a Green Dayért is élsz-halsz, akkor felajánlom, hogy a
lepedők között folytassuk ezt a beszélgetést…
-
Don't wanna be an American idiot - jeleztem neki egy fejrázás kíséretével, hogy
ne csináljon magából hülyét a vetkőzésével. A következő pillanatban pedig
ledobta magáról a felsőjét, felállt és elkezdte kicsatolni az övét.
-
Na mi van Irwin, máris befűzted? - szaladt le Luke a lépcsőn vihogva, mire a
göndör hátrapillantott és inkább visszacsatolta övét. Kellemetlen érzés
telepedett rá mellkasomra, úgy ahogyan szokatlan keserű íz töltötte be számat
Luke-ot látva. Ő is befűzhetett volna. - Gyorsan haladsz! - Nagyot csapott
Ashton vállára, szegény fiú beleremegett, tuti megmarad Luke tenyérnyoma. Édes
pír kúszott orcáján, ami miatt egyszerre haragudtam és olvadtam el.
-
Hogy mit csinált?! - ordította le Calum. - Nehogy már kihagyjatok valamiből!
Ashton kajak levetkőztetett Cooper?
Dühöngve
jöttek le Michaellel a lépcsőn, akárcsak a kisgyerekek, mikor meglátják a
fagylaltos kocsit. Tulajdonképpen kisgyerekek, csak inkább túlcsordult
hormonokat birtokolnak, mint fagyit.
-
Kuss legyen már idióták! Ha felkeltitek a húgom, komolyan agyoncsaplak titeket!
- szólt rájuk a házigazda, meglehetősen jogosan.
-
Csak ismerkedtünk - simított végig a göndör azon a ponton, ahol a szőke
megütötte. - Hogy van a húgod és a nagyon vihogó barátnője? - terelte a témát,
cseles.
-
Jaj, ne is mond! Alig bírtam őket ágyba nyomni - rázta meg fejét Hemmings, mire
Calum felkuncogott az ,,ágyba nyomni" szókapcsolat hallatán.
-
Miért nem szóltál? Segítettem volna! - kontrázott Hood.
-
Még az kéne, hogy te meg a húgom összeszűrjétek a levet! Igencsak retardált
gyerekeitek lennének, azt már most megmondom - hátradőlt a fotelban, majd ismét
előre nyomta testét, s kezeit keresztbe téve támasztotta meg térdét. – Mondjuk az
én génem is bennük lenne, talán ez kompenzálná.
-
Vihogva születnének, valószínűleg egy vodkás üveggel a kezükben és az első
szavuk a pornó lenne! - pacsizott le Mikey, Calumön kívül mindenkivel aki a
szobában volt. Kegyetlen oltás zuhatag és szócsata vette kezdetét.
-
Egyszer tuti élve megnyúzom, annyira makacs, annyira önfejű, annyira
tapintatlan... - sorolta a kedves jelzőket Hemmo. Nem bírtam szó nélkül hagyni,
hogy tulajdonképpen hasonlít valakire.
-
Szóval olyan, mint a bátyja? - szálltam be a megaláztatásos dologba. A szoba
elcsendesedett, majd olyan hangzavar, ,,húúú"-zás és röhögés vette
kezdetét, amit általában, csak a kocsmában lát egy normális ember (ezt is
megcáfolom, mert normális ember nem jár kocsmába egymaga).
-
Kis anyám - állt fel Ashton és felém nyújtotta jobb kezét -, ezzel megérdemled
a barátságom zálogát!
-
Még megfontolom. - Vállat vonva elindultam a lépcső felé, s közben hallottam,
hogy a hátam mögül Mikey és Calum mennyire élvezik a helyzetet, miszerint
Luke-ot és a furcsa göndört is egy perc alatt oltottam be.
-
Angyalbőrbe bújt ördög, valaki csípjen meg mielőtt utána szaladok és meg nem
döngetem! - sipította Hood. Az utóhangokból kivéve Luke dühösen morogni
kezdett, amin őszintén nem nagyon csodálkoztam. Jól esett végre visszavágni
neki, olyan sok szívfájdalmat okozott eddig nekem, őrlődjön ő is valamennyit.
Mikey Calum idegeit húzta, a fiú jajgatott, ezek szerint kapott csípést. Cliffo
kioktatta, hogy még egy legyet se tudna megfogni, nem, hogy engem. Majd a
legyes példa után megkapta azt is, hogy ,,amúgy is Irwin már lestoppolta".
A fenét stoppolt le. Szóval odalent zajlott tovább az élet, kinek jó hangulatban,
kinek rosszabbul és valakinek savanyúan.
Miközben
kiléptem a házból írtam egy SMS-t Lucynek, és a biztonság kedvéért Summernek
is, hogy hazamentem, mert meghalok a fejfájástól, reggel ne keressenek, és ha
másnapossággal kelek fel, akkor agyonütöm mindkettőt. Elindultam felfelé a
dombon, a szél csípte arcomat, illetve a combomat is. Bekövetkezett az, amit
Summerrel boncolgattam a nap folyamán, hazafele szörnyen fáztam. Mikor már
kellőképpen mirelitté fagytam, egy fekete kocsi lassított le mellettem,
sötétített üvegekkel. Első gondolatom miatt gyorsabban kezdtem sétálni és nem
pillantottam egyszer sem hátra a kocsira, csak, amikor lehúzódott az ablaka és
egy ismerős hang kiáltott rám.
-
Kellene egy fuvar a hisztis angyalkának? - szólt ki az újonnan megismert fiú.
-
Nem vagyok hisztis - közöltem hidegen, s keresztbe tett karokkal álltam szúrós
tekintetét.
-
Kellene egy fuvar az angyalkának? - javította ki magát. Mondatát egy szörnyen
gúnyos mosoly követte, amire én lenézően elindultam a kocsija felé. - Tudtam,
hogy becserkészlek.
-
Fogd be és inkább vigyél haza! - Bevágtam magam mellé, s áthúztam a biztonsági
övet előttem. - Nincs taperolás, rám se nézel, szemedet az útra szegezed és
vezetsz. A fűtést meg szépen feljebb tolod, mert hála nektek, el kellett
jönnöm, és szarrá fagyok!
-
Igenis Miss ,,Pasifélemlítő" - kezét homlokához emelte és tisztelgett,
mint akárcsak a katonák. – Hova gondolsz te engem? Szerinted taperolással
udvarolok?
-
Nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez, nem lehetne, hogy csak sz nélkül
elindulsz?
-
Rögvest azután el is indulok, amint megkapom a lakcímed.
Megdermedve
néztem magam elé és hirtelenjében nem tudtam mit tegyek, végül ijedtemben
kicsatoltam magam és a kilincsér nyúltam. Már rántottam volna fel, amikor egy
kattanást hallva inkább lehunyt szemekkel visszadőltem. Szívem erőteljesen
vert, csak azon kattogtam, hogy meg fognak erőszakolni.
-
Nézd - kezdte komoran -, akármennyire is olyan srácnak tűnök, aki a lányok házára
jár...
-
Miért nem így van?? - vágtam közbe illetlenül.
-
Hagyd, hogy befejezzem. - Kíméletlenül méregettem a srácot, végül tekintete és
továbbra is komoly, lágy hangneme megtört, amely különösen meglepett. Mintha
egy másik ember ült volna mellettem.
-
Long Beach Street 12 - mondtam durcásan. - A tengerpart mellett, pár utcával
lejjebb. Igazából fél óra gyalog, 5 perc kocsival.
Ashton
bólintva beindította az autó motorját és miután a telefonján benyomta a GPS-t,
gázt adott neki.
-
Tudom furcsa, hogy egy vad idegen fuvaroz haza, de hidd el nem a
legbiztonságosabb egyedül mászkálni egy ilyen kihívó szerkóban.
-
Hülye! - csattantam fel.
-
Innen érzem a feszültséget, ami benned van, tudom ez is szokatlan kérés, de
bízz már bennem, legalább csak annyira, hogy haza viszlek és nem egy húsfeldolgozóba!
-
Gyökér! - bokszoltam vállba enyhén, hogy ne befolyásoljam a vezetését, de azért
éreztessem vele, hogy ezt nem kellett volna.
Az
út nagy részét csendben töltöttem, és egyszavas válaszokat adtam a fiúnak.
-
Hát megérkeztünk - dobolt ujjaival a kormányon. – Egyben vagy, láthatólag. Ne
haragudj, hogy nem hagytalak megfagyni és netán lelki sérüléseket okoztam az 5
perces úton.
-
Köszönöm a fuvart - mosolyogtam rá.
-
Remélem máskor, majd mást köszönsz meg - nyalta meg alsó ajkát pimaszul.
-
Idióta! - röhögtem fel, azonban pillanatok alatt kapcsolt az agyam, hogy nem
kellene hangoskodnom a házunk előtt, illetve nem kellene ennyire a bizalmamba
fogadnom. Nem lenne szép vége, ha apa itt találna egy fiúval. Így míg
beszélgettünk visszaültem a kocsiba és magunkra csuktam az ajtót. - Pont most
akartam megkérdezni illedelmesen, hogy tartozok-e valamivel, erre utánam
ordítasz egy ilyet... - ráztam meg fejemet leszidó hangnemben.
-
Tulajdonképpen lenne valami - komolyodott el egy pillanat alatt, ami azt
jelentette tényleg valami komolyról lenne szó. – Én lennék a legboldogabb ember
az este folyamán, ha tudnám a nevedet.
Halvány
mosoly ült ki arcomra, úgy gondoltam itt az ideje, hogy tényleg menjek.
Szerencsémre most gyorsabb voltam, mint az autó zárja, egy másodperc alatt
pattantam ki belőle és indultam befele a házba.
-
Ugye ezt most nem gondoltad komolyan? - kiáltott ki az ablakon. Visszafordultam
és szenvedő arcát látva aznap már sokadszorra nevettem el magam.
- Grace Cooper -
mosolyogtam és a kulcsaimat előhalászva kinyitottam a bejárati ajtónkat.
Belépve még hallgatóztam egy picikét. Eredetileg az volt a célom, hogy felmérem
a szüleim állapotát, de kemény 10 perc múlva meghallottam, hogy odakint felbőg
Ashton autójának motorja és elhajt, a szüleim pedig sokaid ígéretük ellenére
sem voltak képesek a megcélzott napon hazaérni. Remélem ismét a repülőgép
járatokat fogják hibáztatni maguk helyett.