1. rész

A telefonom irritáló rezgésére kaptam fel a fejem. Türelmesen, nagyokat pislogva figyeltem, ahogyan egyszerűen "letáncol" az asztalomról, egyenesen a földön lévő szennyesem közé. Gondoltam, majd elhallgat egyszer. Ám a rezgés nem csillapodott. Felpattantam, gyors mozdulatokkal kinyomtam az éppen bömbölő Coldplay számot, nehézkesen , de egyszerűen beletúrtam a ruha halomba.

- Ha ismét valami pasi van a háttérben lerakom... - szóltam bele nemes egyszerűséggel. Barátnőm szokásához híven felkuncogott.

- Skype? - kérdezte, s közben elképzeltem, hogy szőke haját csavargatja.

- Adj fél percet! - Leraktam a mobilom és rekordidő alatt bekapcsoltam az ágyon pihenő laptopomat. A kijelzőjén már nagyban villogott a két legjobb barátnőm neve: Lucy Hemmings; Summer York. Rányomtam a kis zöld gombra, majd a kamerába meredve magamhoz húztam az ágy másik végében heverő fésűt, és megpróbáltam kifésülni a hajfonatom által keletkezett gubancokat.

- Csajok - villantott ezer wattos mosolyt Lucy. - Ma jön! - visította elképesztően magas frekvenciával a kamerába.

- Ki? - horkantottam fel, miközben továbbra is a csomókkal bajlódtam, oda se hederítve barátnőm áradozására.

- Jaj ne! - fogta fejét Summer, nem szeret az ilyenekbe belefolyni. Általánosságban mindig az történik, hogy Lu valami "elképesztően aaahhh" srácról áradozik, én rendszerint megkérdezem, hogy ki Ő, és Sum csak tépi a haját, már amikor nem én tépem, mint ez alkalommal. Ekkor kezdődik Lucy "megzabálom a pofiját" szövege. - Az új srác. Luke idióta haverja, vagy kicsoda. - feleli Summer a szöszi helyett. Felvont szemöldökkel néztem a barnát. Igaz, hogyha a kamerába nézek tulajdonképpen mindkettőjük a szemébe bámulok. Mindegy.

- Oh, és? Mit akartok? - folytattam a beszélgetést.

- Megismerni! Mi mást! - nevetett fel Lucy. - Idióta, vagy nem idióta, ha úgy néz ki, mint a profilképén, akkor hűtök be sört és nyitva hagyom a szobám ajtaját...

Hadd ismertessem a barátnőimet röviden. Lucy Hemmings, szőke, szép, naiv, és imádja a pasikat.  A pasik úgy szintén őt. Elég nagy hírneve van. Egy bátyja van, aki történetesen az ikertestvére. Luke. Luke Robert Hemmings, akit a gimnázium tanulói ,,Mr Őrültenszexi Luke-nak" emlegetnek. Igen népszerű a lányok körében és mit mondjak, van mire vernie magát, találó becenevet kapott az biztos. Lucy tipikusan az a lány, aki bármit kérhet, mert megkapja, bármit elhatároz, és azt meg is valósítja. Nem sokan tudnak neki nemet mondani meggyőző természete és látszólagos bája miatt.  Summer York, sötétbarna haj, amihez gyönyörű zöldes-kék szempár csatlakozott, hihetetlenül okos, sokszor rácsodálkozunk, hogy ő a mi barátnőnk. Hihetetlen képességekkel áldotta meg az ég, nem is tudom hogyan éltem volna túl a junior évet, ha nincs Summer és a végtelen türelme velem szemben. Az utolsó előtti évünket kezdtük a Laguna High Schoolban - éljenek a Fehér cápák! -, elmondhatatlanul rágörcsölve arra, hogy a senior évünk tökéletes legyen. Mer azután bizony szétszéledünk, és ki tudja kit hová fúj a szél.

- Kösz kihagyom - legyintettem fintorogva. - Nem szeretek kémkedni mások után.

- Grace! Ne már! - nyavalygott az ifjabb Hemmo. - Ez nem kémkedés. Hogy is fogalmazzak, hogy ne bántsalak meg... Légy már egyszer csajos csaj! Lessük meg, hátha...

- ...Hátha tök cuki, meg izé csillámpor és nyalóka. Lu térj már észhez! Több száz alkalommal eljátszottad ezt. Summer... - kétségbeesetten haraptam be alsó ajkam. Erősen összeszorítottam, úgy, hogy lassan érezni kezdtem a vér ízét. Vártam, hogy a másik félről segítség érkezzen. Miden egyes alkalommal hányingerem lesz, amikor ennyire lányos viselkedéssel kell szembenéznem. Nem vonz ez a nyavalygás és dráma királynős viselkedés. Ne erőltessen rám senki semmit, majd, ha eljön az ideje, akkor én megnézem az adott illetőt. Érzelmek nélkül nehezen fognak meg, addig meg felesleges.

- Gracy... - ráncolta homlokát kínosan barna hajú barátnőm. - Igaza van Lucy-nek. Lehetnél, hogy is mondjam? Kicsit lányosabb... Igen a gördeszka meg a Coldplay menő... De hallgathatnál mást is... - ennyit annak, hogy számíthatok Sum-ra. Ebben a kibaszott világban senki nem érti meg az embert. Nem az a fajta vagyok, aki órákat tölt a fürdőszobában, hogy elkészítse a sminkét, vagy éppen egész nap a közösségi hálókon lóg, várva a "srácra", hogy írjon. Nem frissítgetem az instagramot, nem tolom teli képekkel. Legalább is egy jó ideje nem.

- Greenday, Imagine Dragons - vágtam rá reflexből, s büszkén kihúztam magam, hogy fel tudtam sorolni a másik két kedvenc bandámat, nem mintha nem ezt tenném úgy általánosságban.

- Ariana Grande, Selena Gomez - nyögték fájdalmasan egyszerre. Sokszor azt hiszem meghalt bennük a remény és szívük szerint letagadnának. De tulajdonképpen ezért annyira jó barátnők, még mindig mellettem állnak pedig számtalan okuk lett volna otthagyni engem. Nem csak a viselkedésem miatt, úgy együttesen az előző éveim problémái miatt.

- Miért akartok olyasmivé változtatni, ami soha nem voltam? – kérdeztem elhúzva ajkaimat.

- Nehéz lesz az utolsó éved, ha ilyen mentalitással vágsz neki a dolgoknak – kontrázott Lucy.

Elkerekedett szemmel készültem robbanni a kamerába, amikor ajtónyikorgás hallatszódott valamelyik féltől, ezzel megakadályozva azt, hogy kifejtsem véleményemet arról, hogy nem fogok megváltozni azért, hogy az utolsó évemben összeszedjek egy kevésbé épkézláb srácot, vagy azért, hogy így felkészítsem magamat az egyetemre. A lányok erősen aggódnak amiatt, hogy nem fogok tudni beilleszkedni a viselkedésem miatt.

Dühösen elfordultam, kis idő kellett mire túltettem magam azon, hogy az legjobb barátnőim cserben hagynak. Tuti, hogy rosszul jövök ki ebből az egészből. Tuti, hogy Lucy ismét szerelmes lesz és akkor pátyolgathatom a lelkét hetekig. Tuti, hogy...

- Lucy? Már megint mit csinálsz a gépemmel! - bukkant fel Luke a barátnőm háta mögött. Szívem nagyot dobbant, amint megláttam barátnőm mögött a kusza, szőke tincseket. - Azonnal add vissza! - a szőkeség kék szemeivel szikrákat szórt, csak úgy, mint hangosan sikoltozó húga. Másodpercekig csak pislogtam mikor szembesültem, hogy az idősebbig Hemming egy szál fekete alsónadrágban, vizes hajtincsekkel, törölközővel a vállán lépked nagyokat húga felé.

- Próbáld meg elvenni! - pattant fel Lu. Amúgy nem zavarta őket, hogy én és Summer még vonalban voltunk, áh nem... Hemmings-ék. Lucy futásnak eredt így csak szőke loknijait láthattuk a kamerában. Kezdetét vette a macska-egér játék, vagyis a Tom és Jerry futam. Lehet egy tál popcorn kíséretében kellett volna végig néznem, míg széttépik egymást. Óvatosan hagytam el helyemet, hogy ne tűnjön fel, hogy ,,Grace elhúzott", mikor egy orbitális puffanás hallatszott. Visszacsusszantam a székre és popcorn nélkül néztem (a Family guy helyett) 'A Hemmings testvérek'-et. Civakodásuk lassan gyerekessé fajult. - Lucilla Emma Hemmings! Ha nem engeded el levágom álmodban a hajad! - fenyegette Luke a húgát, megmondva esélytelenül és gyerekesen. Érdekes mennyire másképpen viselkedik akkor, ha nincs a közelében a két idióta haverja.

- Lucas Robert Hemmings, hogyha nem szállsz le rólam megharaplak. Egy... - számolt Lu. Amúgy szeretem ezeket a teljes neveket. Azt hiszik, hogy eltitkolhatják előlünk, de itt-ott mindig kiderülnek. - Kettő - Luke, mint egy 3 éves kinevette határozott húgát. Kezdett érdekes lenni - Három! - a szöszi ebben a pillanatban vámpír módra, belemélyesztette fogait a bátyja vállába. Luke ordított, míg a testvére száját egy megerőltetett sikoly hagyta el. - Summer itt vagy? - érdeklődtem másik barátnőm iránt

- Psszt! Nem hallom a drámát. Chipset? - szemeim könnybe lábadtak a tudatól, hogy Summer kiment nasiért, én... én pedig nem. Így jár az ember, ha túl jó a lelke - vagy csak túlságosan érdekli Luke Hemmings félmeztelen látványa - máskor önzőbb leszek.

- Hallod, lerakom. Beugrasz értem? - kényelmesen törökülésbe helyeztem magam, nem törődve a civakodó testvérpárossal.

- Aha - bólint tele szájjal - Hatra ott vagyok - Majd kacsintott egyet és mosolyogva búcsút intett nekem. Lehajtva a laptopom fedelét gondolkozni kezdtem. És arra a végkifejletre jutottam, hogy tiszta szívemből örülök, hogy egyke vagyok.

Summer pontban fél hatkor lépett be a szobámba. Halál nyugodtan álltam a barlangom közepén, tanakodva, hogy mit vegyek fel. Szürke Nirvana-s felső, fekete szakadt csőnadrággal, vagy AC/DC-s trikó egy farmer rövid gatyával, plusz egy sapi. Képtelen voltam dönteni.

- Mindig eltévedek a házatokban, a szobád egyedül akkora, mint a mi nappalink, szerencse, hogy nincs olyan nagy kaputok, amit távirányítóval lehet vezérelni, akkor bejutni se tudnék! Ezek mik? - huppant le a franciaágyamra Summer fintorogva, miután elhadarta a szokásos szövegét. - Büdös van! - eltorzult arccal lépett oda az erkélyes ablakomhoz és nyitotta ki a nagy üvegajtót. Nem kezdtem bele az én szokásos válaszomba, hogy a szüleim azzal próbálják kompenzálni azt, hogy nincsenek itthon, hogy minél többet költenek rám és a környezetemre – megjegyzem, mindezt feleslegesen. A pénz és a megvásárolt cuccok nem pótolják a hiányukat.

- Melyiket vegyem fel? - tettem fel neki is a rafinált kérdést. Arca a mondatom hallatán eltorzul, és a szekrényem felé vette az irányt.

- Grey... - szemeimet szorosan lehunytam a Grey szó hallatán. Nem szeretem a nevem rövidítését. Már alapból a Grace is úgy hangzik, mintha egy hosszú, bonyolult, vacak név rövidítése lenne. A Grey pedig egyenesen... Uhh. – Ühm, Gracy… Van vagy ezer ruhád! Anyukád szebbnél szebb holmikat küld. Miért ezeket a vackokat hordod? - Hevesen forgolódott a nagy szobában, ami kicsinek tűnt a mérhetetlen kupleráj miatt. - Amúgy meg, takaríts már ki az ég szerelmére, ha már a bejárónőtöket nem engeded fel!

- A Nirvana igenis jó. - zártam rövidre, nem törődve a beszólásán. Amióta anyuék sokat vannak távol nem igen fordítottam nagyobb hangsúlyt a szobám kinézetére. El voltam, és többnyire a nappaliban laktam. Túlságosan nagynak véltem a házunkat, egyedül nem szívesen aludtam az emeleti szobámban. – Mrs Andrewsnak meg mondtam, hogy Isten áldja.

- Te elküldted a bejárónőtöket? – húzta fel szemöldökét.

- Te nem felnél, ha egy idegen mászkálna a házatokban? A frászt hozta rám sokszor a matatásával. A szüleimet meg nem érdekli mi van itthon.

Sum benyúlt a szekrényembe, s kihúzott egy fehér felsőt. Az ujjatlan pólót fekete-fehér leopárd minta díszítette, és egy fekete, cifra betűkből álló felirat. Nem is tudtam, hogy van ilyen pólóm. - Van valahol egy fekete rövidnadrágom - csillant fel a szemem, s már keresem is a ruhadarabot.

- Ugye nem gondolod, hogy ezt hagyom felvenni? - Azzal a lendülettel a ruhakupac tetejére hajította a fehér felsőt is.

- Nem megyek - ráztam meg fejemet a sokadik ruhaválasztásom után, a második idegösszeomlásom közben. - Nem akarok vele találkozni, nem akarom kitenni innen a lábam! Visszafekszek és elindítok valami sorozatot. Te menj csak nyugodtan, érezzétek jól magatokat! - Átvonszoltam magamat az ágyra é nyakig betakarózva, megsértetten, de nem Summer által, sokkal inkább magam által, durciztam.

Summer óvatosan az ágyamra térdelve lehámozta rólam a meleg takarót. Éreztem törődését a simításából, ahogyan végig húzta kezét hátamon.

- Grace, tudom, hogy nehéz. Több okból is kifolyólag, de ne legyél ennyire bezárkózva! Lehet meglepetéseket tartogat számodra az este. Ezt te sem tudhatod...

- Ó, én nem fogok meglepődni Luke megalázó pillantásától, és attól sem, ha ma este megint egyedül kell éjszakáznom itthon! Ismerd be Summer, más a helyzetem, mint neked, nektek. Nem tudom meddig bírom így.

Barátnőm hezitálva bólogatott, azután hirtelen ötlettől vezérelve felpattant és a szekrényemhez irányult. Előrángatott egy fehér pántos, egybe szoknyát, amire fogalmam sincs honnan emlékezett, hogy megvan, mert egyszer volt rajtam. Egyszer és akkor utoljára a tavalyi utolsó előtti sulis hetünkön. A szoknyát sokáig egy nagy folt díszítette. Vörösbor volt, és az oka szintén Luke Hemmings volt. Elégedve bólogatott, én meg újra erőt kapva az élethez, felrángattam magamra.

- Na ez, ez nagyon csajos. Ugye, hogy kényelmes? - rebegtette idegesítően pilláit barátnőm. Utálom, hogyha igaza van.

- Aha. - akármit mondhattam volna. Tetszett az a ruha, és kényelmes, nagyon kényelmes volt. Úgy éreztem, mintha ismét ember lennék egy kicsit. Megjött a kedvem. - Na! - csaptam össze a tenyerem, és lassan összedörzsöltem - Mehetünk? - Igazából csak a kíváncsiság vezérelt, hogy vajon mit szól Luke, ha meglát abban a ruhában, amit tönkretett.

- Smink? - kapta el karom, én már nagyon meg akartam lógni. Úgy voltam vele, ha egyszer már beletuszkoltak ebbe az egészbe, akkor hadd szökhessek meg.

Minek kell az embernek mindig úgy kinéznie, mint egy top modellnek? Mit vétettem én nekik, hogy ezt művelik velem? Hadd legyek az, aki vagyok, utálom mikor valaki meg akarja mondani nekem, hogy mi a divat. Soha életemben nem követtem, és továbbra sem terveztem. Gyűlölöm azt, amikor rám erőltetnek 5 kiló sminket azzal a magyarázattal, hogy "Szebbé tesz!" – aha, és elmondhatatlanul károsítja a bőrt. Hahó! Gracy földön Gracy diktálja az öltözködési stílust, itt pedig a fekete kopott farmer és a lyukas The Rolling Stones felső az, ami elfogadott. Számomra a pamut rövidnadrágok és a sima oversize pólók a kényelmesek.

Idegesen beharaptam alsó ajkamat, majd egy ideig egyhelyben toporzékoltam - ha valaki látott volna azt hitte volna, hogy pisilnem kell. - Bénán elhúzott szájjal meredtem a zöldes-kék szempárba.

- Summer, minek? - a 'minek' szóra tettem a hangsúlyt, erősen nyomatékosítottam a 'M' betűt. Barátnőm mosolyogva a sminkes asztalom felé irányított. Alig sminkelek, alapozó, korrektor, szempillaspirál és szájfény díszelgett az asztalomon, illetve fiókjaiban elrejtve pár kincs, amiket természetesen a lányoktól kaptam, ám soha nem használtam őket. Rengeteg paletta teljesen bontatlanul lapult, nagyon sok rúzs úgy szintén még ki sem volt próbálva. A BB krémemen, egy fekete szempillaspirálon és a rózsaszín külsejű erdei gyümölcsös EOS-omon kívül, nem nagyon viselek mást az arcomon. Nem bírom magamon elviselni, elkenem, lesírom, leizzadom.

- Azt hiszem itt az ideje nekiállni kísérletezni... - kezdte Sum, s felemelte az eper illatú parfümöm mellett heverő, vadul rikító cseresznyepiros rúzsomat. Ijedve meredtem rá. Egy: fogalmam sem volt, hogy nekem honnan van olyan ajakápolóm.

- Na ne... Bármit, csak azt ne, tuti elkenem! - kerestem a kifogásokat, hogy miért nem akarom az ajakrúzst magamon látni. Hogy véletlen se érjen el, az ágyam másik felére szaladtam. - Egy okot mondj, hogy mire jó ez az egész sminkelősdi dolog!? Egyet! - kiáltottam idegesen, nagyon nem akartam. – Vagy magyarázd meg miért akkor kell ezt a kísérletezős dolgot bevezetnünk, amikor Luke-hoz készülünk!?

Gúnyosan meggyőző vigyorral meredt rám. Nála nagyobb manipulátort még nem látott a világ. Olyankor csak vigyorog, és megpróbálja elhitetni velem, hogy egy ártatlan lény, pedig rohadtul egy báránybőrbe bújt farkas.

- Luke imádni fogja!

- Ha iszok le fog kopni - néztem bele a tükörbe, mikor már ajkaimon pihent a szín. Jobbra fordítottam arcom, majd balra. Lehet, egyszer még hálás leszek érte. - Amúgy milyen fiúkról beszélsz? - torpantam meg. - Luke-ról és az idióta haverjairól? - még egyszer végig húztam a fésűt szőkés-barna hajamon, hogy biztosan úgy álljon, ahogyan én szeretném. A tükörből egy tűrhető külsejű lány nézett vissza. Nem mintha eddig nem lettem volna az, de az a Gracy sokkal jobban hasonlított egy Lucy féle lányhoz, aki mindig full sminkben és csakis, kizárólag szoknyában tipeg a bulikban. Elkapott a megfelelési kényszer. Felmerültek bennem a ,,mi van ha?" kérdések. Érdekelni kezdett a dolog. Körbetekintettem a szobámon és megállapítottam, hogy a holnapi napot a pakolásnak szentelem.

- Mikey nem is idióta - kontrázott vissza hirtelen kizökkentve engem gondolatmenetemből. Kezem megállt, aprókat lépkedve fordultam meg, Sum szikrázó tekintetével és egyre vöröslő arcával találtam magam szembe.

- Te tudod - vontam vállat, majd felkaptam az kis válltáskám és barátnőmmel együtt elindultunk a tőlem nem messze lakó Lucy-hez. Mellkasomban égető érzés keletkezett.