2. Rész

Barátnőm úgy kapaszkodott rá csuklómra, mint egy gyenge kis madár a faágra. Rángatta, tépte, marta, nehogy leessen, ebből is következtettem arra, hogy nagyon izgul a találkozás miatt. Tulajdonképpen Lucyt nagyon régóta ismerjük, barátságunk valamikor az általános iskola közepén kezdődött, amikor ugyanis Hemmingsék a városba költöztek. Lucy osztálytársam, ugyanúgy, mint Luke és a fura haverjai. Michael eleinte másik osztályba járt, de ahogyan közeledtünk a pályaválasztás felé, és fel kellett vennünk bizonyos fakultációkat (többletórákat), rájött, hogy nem érdekelt a sport körében, így átrakták hozzánk. Tulajdonképpen ez az osztály fogalom is csak képletes. Ugyanis olyan szinten szét vagyunk szabdalva kis csoportokra és külön órákra, hogy némelyikünk csak történelmen találkozik a másikkal, ami ugye szent és kötelező tantárgy.

Az idősebb Hemmo évek óta a pincéjükben zenélget, ezzel az őrületbe kergetve a szomszédokat. Mellesleg nagyon klassz bandájuk van, de tudtommal a dobosuk nemrégiben besokallt. Nem tetszett neki, hogy a srácok ennyire lazán veszik a dolgokat. Hát igen, ők nem a komolyságukról híresek, ennek következményeként a suliban is elég népszerűek és szinte minden bulira állandó meghívottak. Legyen a szerepük akár a fellépő, akár a vendég, nem telik el úgy hétvége, hogy ők ne ütnék ki magukat.

Hogy egy kicsit kitérjek a bandatagokra is: a banda eddigiekben a NoWay nevet képviselte, de ha jól vettem ki Lucy hadarásából akkor - ha beválik az új tag - névújítás lesz, mert a srácok szerint a régi dobos - Matt - távozása kiérdemli a banda megújítását és akkor egy új dobossal, új névvel, majd új dalokat írnak és nem csak új helyeken lépnek fel, hanem új csajokat is be tudnak cserkészni. Hiszen - Lucy szerint - az újonc ,,elképesztően hű, de szexi". Tipikus fiúbanda, akik punk-rockot játszanak a pincében. Bár mintha az eddigi tagok nem lennének ,,elképesztően hű, de szexik". Calum, a basszusgitáros fekete hajjal és kreol bőrrel rendelkezik, mindezekhez hozzácsapódik a sötét szempár és néhány kezdetleges tetkó, ami elengedhetetlen egy 17 éves srácnak, aki január végén az utolsó előtti évét tapossa majd a gimnáziumban. Luke mellett, ő a másik srác, aki versenyszerűen gyűjti a strigulákat az ágya fölötti falra. Michael szintén a gitárral ügyeskedik, de hallottam, hogy elvileg zongorán is játszik, bár még nem volt szerencsém tapasztalni, hogy őszinte legyek nem sűrűn járok el a fellépéseikre, amik ugye többségben bulikon vannak. Mikey nagyon művészlélek, de mindezek mellett nagyon vicces is. És akkor a banda frontembereként elkönyvelt, szőke hajú, átkozottan kék szemű Luke Hemmings. Akitől még a hideg is kiráz, ha rágondolok, általános iskola ötödik osztályától kezdve és valószínűleg miatta vagyok ennyire tájékozott az átok bandájával kapcsolatban. Mint említettem a szőkeség ismert és kedvelt a lányok körében, és azt hiszem, hogy engem is behálózott. Szerencsésnek hittem magam egy ideig, hogy a húga az egyik legjobb barátnőm, reméltem, hogy Lucy segíteni tud és talán összehoz a testvérével. De a későbbiekben rájöttem, hogy ugyanúgy fiúból van, Lucy minden igyekezet ellenére sem tudott úgy cselekedni, ahogyan kellett volna, mert Luke továbbra is hajkurászta a fellépéseken összeszedett csajokat. Volt egy korszakom ezzel kapcsolatban, amikor rendkívül rosszul érintett ez az egész, és sokáig Lucyhez sem mentem át, nehogy összefussak a bátyjával. Félreértés ne essék, Summer és Lu természetesen mindenről tudtak, ami körülöttem, vagy éppen a fejemben, szívemben történt, de ezzel ellentétben Luke semmiről sem tudott. Így maradt egy titkos vágy, hogy egyszer, talán, valaha sikerülhet az egész és összejöhetünk. Túl romantikusan hangzik, tudom, de az ötlettel el lehet játszani, nem? Alapjáraton a lányok még mindig nem díjazzák ezt az ötletemet, miszerint osztálytárs, sok órám van egyben vele és azért mégiscsak Lucy ikre, őszintén bevallva én is kezdek lemondani a dologról. Úgy vagyok vele, hogyha a sors egymásnak rendelt minket, akkor úgyis egymásé leszünk, addig pedig nem bajlódok ezzel, nyitott vagyok új kapcsolatokra - már ha lenne akármilyen fiú is a közelemben, merthogy nincs. Most már nem török össze, ha másik lánnyal látom - ami régebben elég sűrűn megtörtént, ugyanis minden héten új szerzeménye volt -, egyszerűen csak tovább lapoztam.

Sydney a meleg, napos oldaláról híres, azonban este fele a levegő lehűl és a táj homályos lesz. Így történt ez akkor este is. Nem számoltunk azzal, hogy egész nap olyan borús volt az idő és csak néha tűnt fel a nap, hat után már rendesen szürkébe öltözött az ég. Magamra húztam a kezembe tartogatott bőrdzsekimet, hogy ne fázzak, viszont azt hiszem megbántam, hogy szoknyában indultam el.

- Ha megfázok az a te hibád! - morogtam Summer felé.

- Szerinted Mikey a vörösöket vagy a barnákat bírja jobban? - fordult felém tanakodva.

Kérdésétől megtorpantam és hirtelen nem tudtam hova tenni, ezért értelmetlen arckifejezéssel pislogtam rá és vártam, hogy esetleg tovább folytassa mondatát. Először is, nem értettem, hogy mit keres a mondatában Mikey, másodszor pedig őszintén fogalmam sem volt, hogy mit illet a vörös és a barna kifejezés.

Sum látta mennyire összezavarodtam, úgy gondolta nem bajlódik velem, így inkább legyintett egyet - egy nem számít kíséretével -, végül megállt, s bevárta míg ismét mellé értem

A házunk nagyjából fél órányi sétára van a Hemmings rezidenciától, ezért leginkább vagy elugrasztom magam valakivel - Summer beugrik értem autóval. Bár megvan a jogosítványom, de nem nagyon szeretek vezetni, sokkal jobban érzem magam, ha a gördeszkámmal vagy biciklimmel suhanhatok. Fogalmam sincs, hogy Sum miért éppen gyalog jött értem, vagyis ekkor még fogalmam sem volt, de a későbbiekben hálás voltam érte. Az út amúgy csacsogósan telt. Felvázoltuk elképzelésünket az új srácról, persze az ízlésünk totál eltért, így a végkifejlet is furcsa lett.

- Hogy a francba tudsz elképzelni egy göndör hajú srácot? - akadt ki, miközben a farmerja zsebébe nyúlt és előszedte a telefonját, majd szélsebesen írni kezdett rajta.

- Nem tudom - vontam meg a vállam -, azok az eseteim - nevettem fel, ugyan még magam sem hittem el, hogy kimondtam. – Tudod, akik magasak. Ó, igen, legyen magas!

- Neked vannak eseteid? Wow, észvesztő! Persze, gondolom ehhez hozzátartozik a nap barnította bőr és az ezer wattos mosoly is, ami körül huncut gödröcskék helyezkednek el.

- Igen! Az egy álom lenne... - lelkesen egyetértettem barátnőmmel, aki ezek után, nemes egyszerűséggel kiröhögött. Értetlenül pillantottam felé. - Most mi ebben a nagy cucc? Csak létezik ilyesmi, nem? - sóhajtottam nagyot miközben jobban összehúztam magamon a dzsekit.

- Biztos létezik, de semmi esély arra, hogy pont egy ilyen srác fog besétálni az ajtón. Ne álmodozz feleslegesen Grace. Sőt, átgondolva... Ilyen tökéletesség tuti nem létezik. Mellesleg, ha belegondolok hónapokkal ezelőtt még nem egy ilyen gyerekért voltál oda - utalt vissza enyhén Luke-ra.

- Luke már a múlt - szóltam közbe gyorsan, ezzel remélve, hogy elterelődik a téma a fájdalmas múltamról, ami egyszerűen annyi szenvedést okozott nekem, amit egy normális lány egész életében kap a viszonzatlan, plátói szerelem által. Nos nekem azt a mennyiséget sikerült összegyűjtenem pár hónap alatt.

Tény, hogy Luke teljes ellentéte a férfi ideálomnak, de attól még piszkosul helyes. És amúgy is, hogyha már annyira túl vagyok Luke-on, akkor miért ne nyithatnék mások felé? Tényleg nem kellene leköteleznem magam egy paraszt mellett, aki össze-vissza hál mindenkivel és mellesleg az osztálytársam még két kerek évig.

- Gracy... - kezdte nevem (még tűrhető) becézésével.

- Jó. Tudom. Az álmaimban szereplő pasi nem léphet ki csak úgy a való életbe, nem kelhet életre és még hosszú évekig kell várnom mire végre találok egy ilyen fickót, már ha létezik... Nem kell elismételned, nem kell semmit se mondanod. Csak siessünk egy picit, mert azt hiszem nem volt jó ötlet a szoknya - fordultam Sum felé, aki valamin nagyon vigyorgott, miközben a telefonja képernyőjét bámulta és vadul pötyögött valakinek. - Summer? - néztem rá kérdőn, s felém pillantott.

- Ja, persze. Igyekezzünk. Majd csórsz egy gatyát Lucytől, de ha nagyon akarsz imponálni a kedves bátyjának, akkor maradsz ebben és hazaviteted magad vele.

Elkerekedett szemekkel és talán visszafojtott lélegzettel torpantam meg. Nem is olyan rossz ötlet.

- Minden oké? - fordult vissza hozzám rémült arcomat kémlelve. Nem akarom leírni milyen gondolataim támadtak ahogyan elképzeltem magamat és Luke-ot kettesben a kocsiban.

- Aha. De most már tényleg igyekezzünk.

Semmi sem volt oké odabent nálam. A Hemmings rezidencia felé közeledve egyre jobban éreztem azt, hogy hülyeség ez az egész ,,dobos után kémkedünk" dolog. Még ki sem gyógyultam a Luke okozta fájdalmaimból, plusz elvileg érett lányok vagyunk, akik a nyár után megkezdik az utolsó előtti évüket a gimnáziumban. Valami nyár záró bulin lett volna a helyem, még ha nem is járok ilyenekre, nem pedig az átkozott Luke Hemmings pincéjében. Kínosan éreztem magam amint beléptem a nagy, fehér ház ajtaján. Amúgy fogadni mernék arra, hogy Lucyéknek van a leggyönyörűbb házuk az utcában, de hogy őszinte legyek meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy egész Sydney külvárosában. A fehér házat nagy ablakok borítják. Belül szép, letisztult design jellemzi, és sok fény. Az udvar úgyszintén tágas, rendelkezik egy virágos kerttel, egy medencével és egy jakuzzival, illetve egy kerti sütögetővel, amihez társul a pavilon. Mr Hemmingsnek óriási vállalata van, ami kiterjed Amerikára és Európára is (konkrétan ezért költöztek Ausztráliába, hogy egy olyan kontinensen is elindítsák a céget, ami még nem is hallott róla). Ezáltal viszonylag laza pórázon fogja a gyermekeit és egy kicsit felszabadultabban költekezik. Viszont soha egy percig sem állítottam azt Lucyről, vagy Luke-ról, hogy elkényeztetett kölykök. Mindig is tisztelettudóak voltak az idősebbekkel és viszonylag a tanulmányi eredményük is a helyén volt - mondjuk amióta mindkettőjüknek aktív szerelmi élete van, azóta egy kicsit megzuhantak, de hamar túlteszik magukat a szakításokon, nem időznek rajta, így tudnak koncentrálni a sulira. A Hemmings szülők nagyon szeretik a gyermekeiket, rengeteg időt töltenek velük, sokszor szerveztek kerti partit, amelynek valamennyiszer Summer családja, és jobbik esetben az enyém is ott volt. Nem mondom azt, hogyha bő kezet kapnak az ikrek, akkor nem szívesen költekeznek, sőt sokáig fogalmam sem volt, azzal kapcsolatban, hogy Mr Hemmings mekkora hatalommal rendelkezik. Voltak páran, akik megpróbálták magukat befúrni a háromfős lányszövetségünkbe, de azonnal leesett a tantusz, mikor meghívatta magát a nagy házba. Luke részéről ez kevésbé érdekelt. Jó csaj? Jöhet. Hogy pedig mi lesz másnap vele az egy másik történet. Valakit megtart - természetesen csak egy újabb éjszakára -, valaki azonnal repül. Én még soha nem láttam vele egy hétnél tovább egy lányt, az biztos.

Mosolyogva indultam meg szőke barátnőm felé, aki tárt karokkal várt engem, a lépcső alján.

- Azt hittem, már soha nem értek ide! - kezdte leszidó hangnemben, de aztán hamar átváltott suttogásra. - Már itt van - húzott szorosan magához és megölelt. - Akarjátok látni?

- Ha egyszer iderángattál akkor ez természetes! - nevetett fel Summer. Elhúzott szájjal meredtem barátnőimre. Tőlem még mindig annyira távol állt ez a ,,pasik után kémkedünk" dolog. Nem szerettem volna az a fajta lány lenni, akit a fiúk elkönyvelnek egy bizonyos akárkinek. Egyszerűen nem akartam beállni a sorba, örök életembe kilógtam, hiába tinédzserkor ide vagy oda.

Mikor barátnőim megindultak a pince lejáró felé, megtorpantam és összeszorult mellkassal, nemes egyszerűséggel megfordultam.

- Grace, minden rendben? - kapta el hirtelen a karomat Summer.

- Igen - bólintottam a hazug szóra. - Vagyis nem...

Summer arckifejezése hirtelen váltott és azonnal Lucy után szólt, aki dühösen trappolt vissza.

- Tudom mi kell neki. - Ijesztő vigyorából sejtettem, hogy mit tervez, de őszintén nem gondoltam, hogy valóban megteszi. Az évek folytán felgyülemlett tapasztalataimból, pedig tudhattam volna. A konyhába igyekeztünk, ahol amíg felültem a bárszékre, addig Lucy öntött egy pohár narancslevet, de nem hagyta ennyiben. A kétajtós hűtőszekrényhez lépett és kivett egy ásványvizes flakont, majd a pohár tartalmát kiegészítette vele.

- Idd meg! - helyezte le elém parancsolóan. Megvontam a vállam és azon az alapon, hogy a narancslétől és a víztől nem lesz bajom, meg húztam az üdítőt. A folyadék végig marta a torkomat, kikerekedett szemekkel néztem fel Lucyre.

- Luc, mi a fasz ez??? - bukott ki belőlem a szófordulat, pár könnycseppel együtt, a folyadék marta a torkom, köhögésre ingerelt.

- Vodka-narancs - felelte széles mosollyal, s elővett két másik poharat, amibe ugyanezt töltötte.

- Megőrültél Lucilla? Mégis minek itatsz te engem? És miért egy ásványvizes palackban tartod a vodkát!?- töröltem meg számat. Nem mintha annyira ellenezném az alkoholt, csak hirtelen ért, és mondjuk semmi kedvem nem volt becsiccsentve ismerkedni.

- Nyugi már! Csak egy kis kedvcsináló. Illetve, hogy anyámék ne higgyenek alkoholistának, mellesleg Luke-é, asszem'... - magyarázta ki magát. Megittam a pohár tartalmát és úgy döntöttem, hogy nekem elég is volt ennyi. Azonban miután Summer és Lucy pohara is kiürült, szőke barátnőm ismét öntött, ekkor már nem használt narancslevet.

- Lányok... - húztam szám szélét.

- Lazíts! - állt meg mögöttem Lucy és kezeivel masszírozni kezdte vállaimat. - Gracy, próbáld meg élvezni egy kicsit. Nagyon feszült időszakon vagy túl, gondolj arra, hogy mennyivel jobb kedved lesz ettől! valahogyan nekünk is le kell zárnunk a nyarat, alig pár nap múlva mehetünk vissza a falak közé. Istenem, hogy fogom kibírni ezt az újabb egy évet! Már most fáj a szívem annyira nyarat karok! Sok emlékkel, sok bulival, sok pasival, gyerünk máááár!

Hezitáltam Lucy szavain és mivel Gracynek szólított - amit mellesleg még mindig gyerekesnek tartottam, és jobban szerettem, ha Grace-nek hív, de nézzük a jobbik oldalát, nem Greyt mondott -, nem tudtam vele ellenkezni. Valóban jobb kedvem lesz tőle? Valóban hiányzik az életemből az, hogy becsiccsentve ismerkedjek? Az alkohol szörnyű dolgokat tud kiváltani egyesekből, bár rajtam még nem gyakorolt nagy hatást, és terveim szerint nem is fog. Mindegy alapon barátnőimre néztem, akik biztatva bólintottak, ezért megvonva a vállam belekortyoltam az égető folyadékba.

- Oké – adtam meg magamat -, de tegyünk fogadalmat, hogy a Félisten továbbra se tudja meg, mi a helyzet nálam!

- Most árultad el magad – nevetett fel Lu.

Rossz ötlet volt belemenni.