3. Rész

Fejemet fogva röhögtem fel Lucy egyik régi történetén, amiben természetesen a bátyja volt a főszereplő. A rövid sztoriban Luke-nak egy kis nézeteltérése akadt az akkori szomszéd nénivel, amikor ugyanis szuperhősnek képzelte magát és a vízipisztolyával szépen lelövöldözte a néni muskátlijait a verandáról. A néni értelemszerűen nagyon pipa lett rá és befogta egy egész hétre segíteni a mi kis hősünket.

- És tudjátok mi lett a vége? - törölt le könnyeit barátnőm az arcáról. Lehetséges, hogy a sztorit amúgy egy teljesen normális esetben fapofával végig ülöm, de az alkohol megtette a hatását. A ,,mindenen nevetünk" fázisban álltunk, amikor magától értetődően minden apróságon nevetgélni kezdünk (ciki de még azon is, hogy egy légy a poharam szélére szállt, és ha sokáig ott marad, akkor ő is ,,beszív" az alkoholtól). A Szöszi nem nagyon foglalkozott azzal, hogy lassacskán beáll egy olyan stádiumba, amivel nem illik fiúk közé menni, ismét öntött magának egy adag erőset és mintha vizet inna, egy huzamba lenyomta. - Olyan rosszul dolgozott, hogy az öreg Mrs Miller soha többet nem kívánta a kertjébe őt, sőt - mutatott fel ujjával -, még a birtokáról is kiűzte és megtiltotta, hogy Luke a háza közelébe merészkedjen.

A kisebbik iker beszámolóját hatalmas vihogás követte, patakokban folytak könnyeink és az állapotunk is kezdett elfajulni. Summer annyira röhögött, hogy nem bírta megtartani saját súlyát és egyszerűen összecsuklott a konyhapult mellett, kezében egy üveg gyümölcsitallal - ami amúgy totálisan felesleges volt, mert azt is felhígították valamilyen méreggel.

- Itt meg mi a fasz történik?! - állt meg egy alak a konyha másik felében. Reszelős, éles hangja arra késztetett, hogy magamhoz térjek és legalább én tudjak értelmesen, nem a nevetésbe fulladva válaszolni.

Luke-ra vezettem tekintetemet és először meggyőződtem róla, hogy biztosan csak egyet látok belőle, majd miután igazat adtam magamnak (mert mi mást csinál egy félrészeg?), tengerkék szemeibe fúrtam az enyéimet és megindultam felé. Hallottam mögülem barátnőimet, ahogyan a nevemet utánam kiáltják. Pár lépés választott el tőle, amikor fejembe élesen belehasított valami, enyhén meginogtam, pont annyira, hogy elveszítsem egyensúlyomat és összerogyjak.

- Luke merre találom a mos... - lágy, ismeretlen férfihang szólt a Szőke mellől. Mondatát nem sikerült befejeznie, felkiáltásba torkollott. - Vigyázz! - Pillanatok alatt körém fonódtak az karjai. Lehunyt szemekkel ismételgettem magamban, hogy vajon ez nekem, vagy neki kínosabb? Esetleg Luke-nak, aki végig követte az eseményeket és talán lesben állt, hogy majd ő kap el. Erősen a srác mellkasának simultam és kezeimmel, amilyen erősen csak lehetett a vállába kapaszkodva átöleltem testét. Még mindig éreztem a hasogató érzést fejemben, ami nem kívánt megszűnni, s féltem, hogy esetleg ismét összeesek megszédülésemben.

Az ismeretlen fiú még mindig csípőm köré fonta karjait és érezte, hogy szorításom nem hagy alább ezért ő is erősen magához húzva tartott. Miközben kapaszkodtam észrevettem, hogy mennyire izmos is, és, hogy hasa is rendesen ki van dolgozva. Arra eszméltem fel, hogy rendesen végig taperoltam.

- Lucilla Emma Hemmings! Mégis mi a rákot művelsz te itt? - hallatszott Luke indulattal teli hangja a háttérből, ahogyan veszekedést kezdeményez ikertestvérével.

- Nyugi bátyuskám! Csak egy picit szomjasak voltunk. Ne hidd azt, hogy csak neked szabad ilyet játszanod! - Lucy beszéde zavaros volt és sokszor nem igen lehetett kivenni, hogy mit akart kifejezni. A szavakat rossz sorrendbe rakta bele a mondatba, vagy csak simán kihagyta őket, így teljesen értelmetlen frázisok jöttek létre. Míg Hemmingsék veszekedtek, addig én pihentem új, ismeretlen ismerősöm karjaiban.

- Szép fogás! - hallottam meg Calum hangját, ahogyan közelebb lépett hozzánk.

- Szó szerint - tette hozzá Mikey. Nem sokkal később a fiúkból is kitört a röhögés. Miért gondoltam azt akkor, hogy valami teljesen baromságra gondoltak, aminek köze van esetleg a srácok csajozási szokásához?

- Hood, ha lehetséges ne kezdjed el te is, inkább segíts egy kicsit itt! - vetette oda Luke idegesen barátjának, úgy tűnik nem nagyon bírt el két lánnyal. El is hiszem, Lucy ugyanannyira makacs, mint testvére, Summert elnézve pedig... Nos, ő maradéktalanul kiütötte magát. Luke ismét Calumre pillantott. - Öhm, inkább te ne segíts... Michael! - józan eszére hallgatva nem bízta rá strigulagyűjtögető barátjára a húgát. A szelídebb srácot választotta mielőtt összegabalyította volna testvérét a fuckboy-jal.

- Ne dirigálj már nekem! - üvöltötte Lu.

- Csak érjenek haza anyáék, én... - fenyegette húgát, de barátnőmet nem hatotta meg a durva hangnem.

- Na mi te?! Szeretném hallani Lucas Robert Hemmings! Hányszor tusoltam el a szar ügyeidet itthon…- Majd miután Luke belekezdhetett volna a válaszába, kezeit füleire tapasztotta és ovis módra ,,la-la-la"-kat kezdett el sipítani.

Közelebb húztam magamhoz megmentőmet - már ha ez lehetséges volt, ugyanis az előző pózban is annyira közel volt hozzám, hogy éreztem heves szívverését -, s mint a mentőövbe, továbbra is kapaszkodtam belé. Féltem, hogy a fejfájás és szédülés miatt elsüllyedek, erre még rásegített a Hemmingsék-Hood-York-Clifford ötös ordibálása is.

- Csendre van szükségem, azonnal! Szét fog repedni a fejem!  - morogtam a srác vállába.

- Vidd le a pincébe, talán ott nyugisabb a helyzet, mint idefent - tanácsolta Mikey nyugodt hangnemben, s éreztem, ahogyan tenyerét hátamra vezeti. Sose szimpatizáltam vele valamiért, de tudtam, hogy hálám örökké üldözni fogja. A fiú bólintott, majd szó nélkül karjai közé vett, s menyasszony pózba fordítva, elindult velem, míg én nyaka köré fontam karjaimat. Olyan volt, mintha egy hajón lennék, egyszerre szédültem, fájt a fejem és küszködtem a kegyetlen hányingerrel. Még mindig lehunyt - és erősen összeszorított - szemekkel csüngtem rajta, amikor hirtelen felnevetett.

- Elengedhetsz, biztonságban vagy. - Karjaim szorítása enyhült, ahogyan megéreztem hátam alattam a puha kanapét. Lassacskán szemeimet is kinyitottam, meglepetésemre két mosolygós zöldes-barna szempár nézett le rám, gyönyörű pillákkal keretezve. Pár másodperc múlva kicsit kijjebb tisztult a kép, s mocorogni kezdtem. - Ó, elnézést - mászott le rólam a srác. Ijedve néztem, ahogyan kibújtatja csípőjét lábaim szorításából, majd feláll és átballag a kanapéval szemben lévő fotelek egyikéhez. Kíváncsian fürkészett nagy zöldes-barna szemeivel, mindeközben egy széles vigyor terült szét az arcán.

- Hát te meg mi a frászért vigyorogsz? - vágtam hozzá talán kicsit durvábban a szavakat, miközben megdörzsöltem a halántékomat, ugyanis a fejfájás még mindig nagyon gyötört. Hálát adok az égnek, amiért nem ittam annyit és a barátnőimhez képest kezelhető állapotban voltam. Maximum kicsit nyersebbnek hatottam, az meg nem számít, alapjáraton is nyers ember tudok lenni. - Migrénem lesz! - jegyeztem meg hangosan, inkább csak úgy magamnak.

- Csak élvezem, ahogyan a pia eluralkodik feletted és te harcolsz ellene - nevetett fel harsányan. Nyersen pillantottam a szemközti fotelra és ismét végig mértem a fiút. Nem hittem szemeimnek, amikor végig mértem. Göndör haj, izmos testalkat és a már említett zöldes-barna szemek, mindemellett egy gyönyörű vigyor, egy gyönyörű gúnyvigyor, amit szívem szerint letöröltem volna az idióta képéről. Álmaim embere testet öltött és Summernek adott beszámolóm pontos mása ült velem szemben.

- Bunkó! - kiáltottam fel, majd szédülve megindultam felé, hogy lehervasszam mosolyát.

- Hohó, milyen harcias! - pattant fel gyorsan, mire elvesztettem az egyensúlyom és ekkor már a földön kapálóztam. A vállamat fogva - amit nagyon bevertem az esésemkor - ültem fel, kidülledő halántékkal néztem fel a fiúra. - Egyszer már elkaptalak, ugye nem gondoltad komolyan, hogy másodjára is megteszem?

- Említettem már, hogy mekkora egy bunkó vagy? - húztam mosolyra a számat, s tovább fürkésztem az előttem álldogáló fiút. – Szimpatikusabb voltál, amíg nem szólaltál meg!

- Nem, még nem - röhögött fel erőltetetten, némi cinizmussal. - Ashton Irwin - nyújtotta felém kezét. Hirtelenjében nem tudtam eldönteni, hogy ez bemutatkozás vagy egy ,,gyere, felsegítelek a földről" lépés volt tőle. Minden esetre elfogadtam a kezét és hagytam, hogy felhúzzon egészen a mellkasáig, ahol csupán pár centi választotta el arcunkat.

- Kösz - morogtam, miután pedig felsegített megindultam a lépcső felé. Nem éreztem azt, hogy nekünk folytatnunk kell ezt a beszélgetést, minél hamarabb le akartam tudni a srácot és kiszabadulni a légtérből, amiben együtt tartózkodtunk. De nem számoltam keze szorításával és azzal, hogy jóval erősebb nálam. Kegyetlenül visszarántott, mellkasának ütközve jajdultam fel.

- A te neved pedig? - meredt rám érdeklődve, elnyújtva kérdésében a pedig szót.

- Mi közöd van ahhoz? - szóltam vissza ugyanazzal a hangsúllyal, amellyel ő kérdezett. Kétségtelenül előbújt belőlem a valódi énem (plusz a pia hatása) és kegyetlenül faragatlanná váltam.

- Hmm... Jogos - gondolkozott el, sajnos nem tartott elég sokáig. Biztos nem valami lángész a gyerek. - Tetszik a stílusod - közölte hidegen. Válaszul megforgattam szemeimet, amint észrevettem, hogy kíméletlenül végig mért.

- Tudod mi tetszene jobban? - felvont szemöldökkel meredt visszavágásomra.

- Ha eltölthetnél velem egy éjszakát? - Oké ez ütött. Övé a pont. Elhúzott szájjal nyugtáztam magamban, hogy ezt a szócsatát ő nyerte, össze kellett magamat szednem ahhoz, hogy vissza tudjak vágni, de a csábos mosolyát felvette, én pedig nem bírtam többet rendesen ránézni. Hányingerem lett.

- Hogyha...mondjuk... ELENGEDNÉD A KEZEM! - kiáltottam felé. - És annak is örülnék, hogyha nem szövögetnél mocskos terveket a fejedben. Köszönöm. - Elégedetten fordultam el és tettem meg azt a pár fokot a lépcsőn, amikor ismerős dallamot hallottam a hátam mögül, Érdeklődve fordultam vissza.

- ,,When you feel my heat, look into my eyes" - énekelte Ashton valami elképesztő hangon, ami nem egyszerűen nem tudta elkerülni a figyelmem és muszáj volt visszafordulnom, hogy szembenézhessek vele. Tökéletesen belelátott a fejembe, pontosan a szituációba illet ez a sor, az egyik kedvenc bandámtól.

- Ha a következő sorban ledémonozol esküszöm, hogy beteljesítem az előző akaratomat és megpofozlak! - nevettem keserűen és vártam a reakcióját.

- Te meg akartál pofozni? - tartotta a szemkontaktust velem, amíg lejöttem a lépcsőről. Az utolsó fokon enyhén megcsúsztam, de hála a jó égnek megkapaszkodtam a korlátba, így semmi bajom nem lett. - Akartam mondani, hogy részegen nem kellene lépcsőkön mászkálnod. Tudod, nem kaplak el többször, ha zuhansz...

- Nem érdekelt volna! - röhögtem ki nemes egyszerűséggel. - Kell a francnak, hogy játsszad itt a hőst.

- Gondoltam... - forgatta meg szemeit. Lehuppant a kanapéra, s közben dúdolni kezdte az megkezdett dalt. Nem mehettem el mellette szó nélkül, megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni és leültem mellé. - Na mi van? - nézett fel rám, amikor meglátta, hogy a lábához ültem.

- Imagine Dragons? - kérdeztem. Válaszul biccentett egyet. - Az egyik kedvencem.

- Mi a... - csodálkozott el, és nagyon úgy tűnt, hogy felkeltettem érdeklődését, ugyanis felült a kanapén. – Hogy rajonghat egy ilyen szoknyás leányzó egy ilyen bandáért? Neked nem valami elképesztően nyálas popot kellene hallgatnod? Ha most azt mondod, hogy a Green Dayért is élsz-halsz, akkor felajánlom, hogy a lepedők között folytassuk ezt a beszélgetést…

- Don't wanna be an American idiot - jeleztem neki egy fejrázás kíséretével, hogy ne csináljon magából hülyét a vetkőzésével. A következő pillanatban pedig ledobta magáról a felsőjét, felállt és elkezdte kicsatolni az övét.

- Na mi van Irwin, máris befűzted? - szaladt le Luke a lépcsőn vihogva, mire a göndör hátrapillantott és inkább visszacsatolta övét. Kellemetlen érzés telepedett rá mellkasomra, úgy ahogyan szokatlan keserű íz töltötte be számat Luke-ot látva. Ő is befűzhetett volna. - Gyorsan haladsz! - Nagyot csapott Ashton vállára, szegény fiú beleremegett, tuti megmarad Luke tenyérnyoma. Édes pír kúszott orcáján, ami miatt egyszerre haragudtam és olvadtam el.

- Hogy mit csinált?! - ordította le Calum. - Nehogy már kihagyjatok valamiből! Ashton kajak levetkőztetett Cooper?

Dühöngve jöttek le Michaellel a lépcsőn, akárcsak a kisgyerekek, mikor meglátják a fagylaltos kocsit. Tulajdonképpen kisgyerekek, csak inkább túlcsordult hormonokat birtokolnak, mint fagyit.

- Kuss legyen már idióták! Ha felkeltitek a húgom, komolyan agyoncsaplak titeket! - szólt rájuk a házigazda, meglehetősen jogosan.

- Csak ismerkedtünk - simított végig a göndör azon a ponton, ahol a szőke megütötte. - Hogy van a húgod és a nagyon vihogó barátnője? - terelte a témát, cseles.

- Jaj, ne is mond! Alig bírtam őket ágyba nyomni - rázta meg fejét Hemmings, mire Calum felkuncogott az ,,ágyba nyomni" szókapcsolat hallatán.

- Miért nem szóltál? Segítettem volna! - kontrázott Hood.

- Még az kéne, hogy te meg a húgom összeszűrjétek a levet! Igencsak retardált gyerekeitek lennének, azt már most megmondom - hátradőlt a fotelban, majd ismét előre nyomta testét, s kezeit keresztbe téve támasztotta meg térdét. – Mondjuk az én génem is bennük lenne, talán ez kompenzálná.

- Vihogva születnének, valószínűleg egy vodkás üveggel a kezükben és az első szavuk a pornó lenne! - pacsizott le Mikey, Calumön kívül mindenkivel aki a szobában volt. Kegyetlen oltás zuhatag és szócsata vette kezdetét.

- Egyszer tuti élve megnyúzom, annyira makacs, annyira önfejű, annyira tapintatlan... - sorolta a kedves jelzőket Hemmo. Nem bírtam szó nélkül hagyni, hogy tulajdonképpen hasonlít valakire.

- Szóval olyan, mint a bátyja? - szálltam be a megaláztatásos dologba. A szoba elcsendesedett, majd olyan hangzavar, ,,húúú"-zás és röhögés vette kezdetét, amit általában, csak a kocsmában lát egy normális ember (ezt is megcáfolom, mert normális ember nem jár kocsmába egymaga).

- Kis anyám - állt fel Ashton és felém nyújtotta jobb kezét -, ezzel megérdemled a barátságom zálogát!

- Még megfontolom. - Vállat vonva elindultam a lépcső felé, s közben hallottam, hogy a hátam mögül Mikey és Calum mennyire élvezik a helyzetet, miszerint Luke-ot és a furcsa göndört is egy perc alatt oltottam be.

- Angyalbőrbe bújt ördög, valaki csípjen meg mielőtt utána szaladok és meg nem döngetem! - sipította Hood. Az utóhangokból kivéve Luke dühösen morogni kezdett, amin őszintén nem nagyon csodálkoztam. Jól esett végre visszavágni neki, olyan sok szívfájdalmat okozott eddig nekem, őrlődjön ő is valamennyit. Mikey Calum idegeit húzta, a fiú jajgatott, ezek szerint kapott csípést. Cliffo kioktatta, hogy még egy legyet se tudna megfogni, nem, hogy engem. Majd a legyes példa után megkapta azt is, hogy ,,amúgy is Irwin már lestoppolta". A fenét stoppolt le. Szóval odalent zajlott tovább az élet, kinek jó hangulatban, kinek rosszabbul és valakinek savanyúan.

Miközben kiléptem a házból írtam egy SMS-t Lucynek, és a biztonság kedvéért Summernek is, hogy hazamentem, mert meghalok a fejfájástól, reggel ne keressenek, és ha másnapossággal kelek fel, akkor agyonütöm mindkettőt. Elindultam felfelé a dombon, a szél csípte arcomat, illetve a combomat is. Bekövetkezett az, amit Summerrel boncolgattam a nap folyamán, hazafele szörnyen fáztam. Mikor már kellőképpen mirelitté fagytam, egy fekete kocsi lassított le mellettem, sötétített üvegekkel. Első gondolatom miatt gyorsabban kezdtem sétálni és nem pillantottam egyszer sem hátra a kocsira, csak, amikor lehúzódott az ablaka és egy ismerős hang kiáltott rám.

- Kellene egy fuvar a hisztis angyalkának? - szólt ki az újonnan megismert fiú.

- Nem vagyok hisztis - közöltem hidegen, s keresztbe tett karokkal álltam szúrós tekintetét.

- Kellene egy fuvar az angyalkának? - javította ki magát. Mondatát egy szörnyen gúnyos mosoly követte, amire én lenézően elindultam a kocsija felé. - Tudtam, hogy becserkészlek.

- Fogd be és inkább vigyél haza! - Bevágtam magam mellé, s áthúztam a biztonsági övet előttem. - Nincs taperolás, rám se nézel, szemedet az útra szegezed és vezetsz. A fűtést meg szépen feljebb tolod, mert hála nektek, el kellett jönnöm, és szarrá fagyok!

- Igenis Miss ,,Pasifélemlítő" - kezét homlokához emelte és tisztelgett, mint akárcsak a katonák. – Hova gondolsz te engem? Szerinted taperolással udvarolok?

- Nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez, nem lehetne, hogy csak sz nélkül elindulsz?

- Rögvest azután el is indulok, amint megkapom a lakcímed.

Megdermedve néztem magam elé és hirtelenjében nem tudtam mit tegyek, végül ijedtemben kicsatoltam magam és a kilincsér nyúltam. Már rántottam volna fel, amikor egy kattanást hallva inkább lehunyt szemekkel visszadőltem. Szívem erőteljesen vert, csak azon kattogtam, hogy meg fognak erőszakolni.

- Nézd - kezdte komoran -, akármennyire is olyan srácnak tűnök, aki a lányok házára jár...

- Miért nem így van?? - vágtam közbe illetlenül.

- Hagyd, hogy befejezzem. - Kíméletlenül méregettem a srácot, végül tekintete és továbbra is komoly, lágy hangneme megtört, amely különösen meglepett. Mintha egy másik ember ült volna mellettem.

- Long Beach Street 12 - mondtam durcásan. - A tengerpart mellett, pár utcával lejjebb. Igazából fél óra gyalog, 5 perc kocsival.

Ashton bólintva beindította az autó motorját és miután a telefonján benyomta a GPS-t, gázt adott neki.

- Tudom furcsa, hogy egy vad idegen fuvaroz haza, de hidd el nem a legbiztonságosabb egyedül mászkálni egy ilyen kihívó szerkóban.

- Hülye! - csattantam fel.

- Innen érzem a feszültséget, ami benned van, tudom ez is szokatlan kérés, de bízz már bennem, legalább csak annyira, hogy haza viszlek és nem egy húsfeldolgozóba!

- Gyökér! - bokszoltam vállba enyhén, hogy ne befolyásoljam a vezetését, de azért éreztessem vele, hogy ezt nem kellett volna.

Az út nagy részét csendben töltöttem, és egyszavas válaszokat adtam a fiúnak.

- Hát megérkeztünk - dobolt ujjaival a kormányon. – Egyben vagy, láthatólag. Ne haragudj, hogy nem hagytalak megfagyni és netán lelki sérüléseket okoztam az 5 perces úton.

- Köszönöm a fuvart - mosolyogtam rá.

- Remélem máskor, majd mást köszönsz meg - nyalta meg alsó ajkát pimaszul.

- Idióta! - röhögtem fel, azonban pillanatok alatt kapcsolt az agyam, hogy nem kellene hangoskodnom a házunk előtt, illetve nem kellene ennyire a bizalmamba fogadnom. Nem lenne szép vége, ha apa itt találna egy fiúval. Így míg beszélgettünk visszaültem a kocsiba és magunkra csuktam az ajtót. - Pont most akartam megkérdezni illedelmesen, hogy tartozok-e valamivel, erre utánam ordítasz egy ilyet... - ráztam meg fejemet leszidó hangnemben.

- Tulajdonképpen lenne valami - komolyodott el egy pillanat alatt, ami azt jelentette tényleg valami komolyról lenne szó. – Én lennék a legboldogabb ember az este folyamán, ha tudnám a nevedet.

Halvány mosoly ült ki arcomra, úgy gondoltam itt az ideje, hogy tényleg menjek. Szerencsémre most gyorsabb voltam, mint az autó zárja, egy másodperc alatt pattantam ki belőle és indultam befele a házba.

- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan? - kiáltott ki az ablakon. Visszafordultam és szenvedő arcát látva aznap már sokadszorra nevettem el magam.

- Grace Cooper - mosolyogtam és a kulcsaimat előhalászva kinyitottam a bejárati ajtónkat. Belépve még hallgatóztam egy picikét. Eredetileg az volt a célom, hogy felmérem a szüleim állapotát, de kemény 10 perc múlva meghallottam, hogy odakint felbőg Ashton autójának motorja és elhajt, a szüleim pedig sokaid ígéretük ellenére sem voltak képesek a megcélzott napon hazaérni. Remélem ismét a repülőgép járatokat fogják hibáztatni maguk helyett.